Az eredetvédelemről röviden

2019-02-06 18:47

Eredetvédelem

Magyarországon a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés gazdag és változatos termelési hagyományokkal bír, így sok olyan termék van, amelynek hírneve, különleges minősége a termelés földrajzi helyéhez kötődik.

 

Földrajzi árujelző – oltalom alatt álló eredetmegjelölés – oltalom alatt álló földrajzi jelzés

A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: védjegytörvény) szabályozza a földrajzi árujelző oltalmat, az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések együttes neveként a „földrajzi árujelző” fogalmat használva.

 

Az agrártermékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek uniós oltalma alapvetően az Európai Unió közös agrárpolitikájának részét képezi. Az uniós oltalom sajátossága, hogy az agrárpolitikai összefüggések miatt nem teszi lehetővé az agrártermékeken kívül más termékek uniós eredetvédelmi oltalmát és a szabályozás hatálya alá tartozó termékek eredetmegelöléseinek és földrajzi jelzéseinek nemzeti oltalmát. A szabályozás célja az agrárpolitikai célkitűzések elősegítése, a termelők gazdasági érdekeinek érvényesítése.

 

Az uniós eredetvédelmi rendszer lényege, hogy a termelői csoportok egy meghatározott földrajzi területen, a terület sajátosságai által meghatározott, magasabb minőségű, értékesebb terméket állítsanak elő és ezáltal magasabb jövedelemhez jussanak. Ezért nevezi az uniós jog ezeket a szabályokat minőségi rendszernek. Az uniós szabályozásban előírt termékleírás alkalmas arra, hogy egy termelői közösség maga állapítsa meg az adott termék előállítására vonatkozó speciális szabályokat.

 

Az agrárpolitikai szempontokat és az eltérő termelői struktúrát tükrözi, hogy az uniós jog csak a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek valamint a borászati termékek esetében tesz különbséget az eredetmegjelölés és a földrajzi jelzés között. A termék minősége és a származási területe közötti egyértelmű kapcsolatot kifejező földrajzi árujelző többletértéket ad a terméknek.  Az eredetmegjelölés és a földrajzi jelzés között nincs különbség sem az oltalmazható termékkör, sem az oltalom tartalma szempontjából. Az uniós szabályozás csak az oltalmazott termékek előállítási feltételei között tesz különbséget:

– az eredetmegjelölés esetében a termék minősége vagy jellemzői alapvetően vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhetőek,

– a földrajzi jelzés esetében a meghatározott földrajzi területről származó termék valamely tulajdonsága, hírneve vagy jellemzője alapvetően a földrajzi eredetnek köszönhető.

Az Európai Unióban 2008-tól kezdődően lehetséges a szeszes italok földrajzi jelzéseinek uniós oltalmát igényelni. A szeszesitalok és az ízesített borok estében a vonatkozó uniós rendeletek csak a földrajzi jelzés oltalmát szabályozzák[1].

 

A vonatkozó uniós és hazai jogszabályokban meghatározott szabályok szerint kérelemre indul az oltalom iránti eljárás. A kérelemhez egy termékleírást kell készíteni. A termékleírás tartalmazza az oltalomban részesítendő elnevezést, a termék leírását annak sajátos egyedi jellemzőivel együtt és az érintett földrajzi terület lehatárolását. A termékleírásban be kell mutatni a termék tulajdonságának, hírnevének a földrajzi környezettel vagy a földrajzi származással való kapcsolatát és ennek igazolását. A termékleírás fontos eleme a termékleírásnak való megfelelés nyomon követhetőségének és ellenőrzésének leírása is. A nemzeti és bizottsági szakaszból álló eljárás  eredményeként az Európai Unió egész területén érvényes oltalom keletkezik és az adott terméken jelölni kell az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés” vagy az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” kifejezést.

 

A „Pálinka” uniós oltalma

A védjegytörvény XVII/A. fejezete tartalmazza az agrártermékek földrajzi árujelzőinek uniós oltalma iránti eljárás szabályait. 

 

A védjegytörvény a szeszes italok földrajzi jelzéseinek uniós oltalma iránti eljárás nemzeti szakaszára eltérő szabályokat állapít meg. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalába kell benyújtani a nemzeti oltalom iránti kérelmet, amellyel egyidejűleg, illetve a lajstromozást követően kezdeményezni lehet az uniós oltalmat is[2]. Jelenleg folyamatban van a szeszesitalokra vonatkozó uniós szabályozás módosítása, amely egyértelművé teszi, hogy a szeszesitalok esetében sincs nemzeti oltalom.

 

A szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján uniós oltalomban részesülő földrajzi jelzések: a Pálinka és a Törkölypálinka, valamint a Békési szilvapálinka, a Gönci barackpálinka, a Kecskeméti barackpálinka, a Szabolcsi almapálinka, a Szatmári szilvapálinka és az Újfehértói meggypálinka.

 

2016 óta a következő hét új regionális pálinka földrajzi jelzés kapott nemzeti oltalmat: Nagykunsági birspálinka, Nagykunsági szilvapálinka, Vasi vadkörtepálinka, Nagykörűi cseresznyepálinka, Homokháti őszibarackpálinka, Sárréti   kökénypálinka és a Madarasi birspálinka.  Jelenleg folyamatban van, a már korábban nemzeti oltalomban részesült Pannonhalmi törkölypálinka és a felsorolt hét regionális pálinka uniós oltalom iránti eljárásának a Bizottsági szakasza.

 

Az Agrárminisztérium (jogelődje a Földművelésügyi Minisztérium) 2015-ben elindított Földrajzi árujelző programjának kiemelt célja, hogy az agrárgazdaság területén a termelők egyre több terméket jelentsenek be uniós eredetmegjelölés, illetve földrajzi jelzés oltalom iránt és éljenek az oltalom nyújtotta lehetőséggel.  A program részleteiről – az oltalom alatt álló pálinkákról – tájékoztatást nyújt a következő honlap: http://gi.gov.hu/ .

 


[1] A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, a borászati termékek esetében a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 92-116. cikke; a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló, 2008. január 15-i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az ízesített borászati termékek meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, jelöléseiről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló, 2014. február 26-i 251/2014/EU parlamenti és tanácsi rendelet.

[2] A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 104. §;113/A.§; 116. §; 116/B. §.